Lucien Lazar Strasbourgban, Franciaországban született 1924-ben. Édesapja, Maurice utazó ügynök (kereskedő) volt, édesanyja, René (született Weill) pedig háztartásbeli. A bátyját Alfrednak, húgát Edithnek hívták. 1938 nyarán az édesapa halálát követően a család Bollwillerbe költözött. 1940 júniusában, miután Franciaország megadta magát a náci Németországnak, a család Lyonba menekült. Lucien csatlakozott a zsidó cserkészmozgalomhoz, majd később titkos mentőakciókban vett részt. Személyi igazolványokat és élelmiszerjegyeket hamisított a mozgalom tagjainak, hamis papírokkal mozgó gyerekcsoportokat kísért Dél-Franciaországban. 1942 és 1944 között ezzel párhuzamosan Lucien a „Kis Zsidó Szemináriumon” tanult Limoges-ben. Bátyja, Alfred nyomdokait követve csatlakozott a zsidó cserkészek Maquis egységéhez, mely a gerillaharcra specializálódott. Lucien később a francia hadseregben szolgált, a Fekete-erdő területén harcolt Németországban. 1945 szeptemberében hazatért Franciaországba, ahol találkozott édesanyjával és húgával, akik túlélték a háborút. Bátyját később elbocsátották a francia hadseregből. Ezek után Alfred, Lucient követve, a Franciaország Bölcsei nevű jesivában tanult Aix-les-Bains-ben. 1949-ben Lucien feleségül vette Jeanine-t (szül. Hamdingert) Strasbourgban. Az esküvő után a pár Brüsszelbe költözött, ahol Lucien egy zsidó iskolát vezetett. Később ő lett a strasbourgi zsidó hitközség vezetője. A házaspárnak négy gyermeke született. A Lazar család 1968-ban költözött Izraelbe. Lucien oktatási területen dolgozott, majd ő lett a jeruzsálemi Rene Cassin Gimnázium első igazgatója. Ezzel egyidőben történelmi kutatómunkát is végzett, melynek fő témája a francia zsidó ellenállási mozgalom tevékenysége volt a második világháborúban. A témában könyvet is írt, melyet a Yad Vashem Intézet jelentetett meg. Lucien tagja annak a bizottságnak, mely a Világ Igaza Díj odaítéléséről dönt. A fordítás az Adelson Alapítvány és az ICHEIC Humanitárius Alap támogatásával készülhetett el.