Friends  |  Press Room  |  Contact Us

The International School for Holocaust Studies


 

 

 

 

2. sz. segédanyag

Auschwitz-Birkenau – a tábor története

Az Auschwitz-Birkenau-i komplexum volt a legnagyobb náci halál- és koncentrációs tábor, 60 km-re Krakkótól nyugatra. A nácik által meggyilkolt zsidók egy hatodát Auschwitzban gázosították el.
1940 áprilisában Heinrich Himmler SS parancsnok egy új koncentrációs tábor létrehozását rendelte el Oswiecim közelében, amely Lengyelországnak azon a területén feküdt, amelyet a II. világháború kezdetén a németek bekebeleztek. Az első lengyel politikai foglyok 1940 júniusában érkeztek Auschwitzba és 1941. márciusára már 10.900 fogoly volt a táborban, többségükben lengyelek.
Auschwitz hamarosan a legbrutálisabb náci koncentrációs táborként vált ismertté.
1941 márciusában Himmler elrendelte egy második, sokkal nagyobb táborrészleg építését, mintegy 3 km-reaz eredeti tábortól. Ezt kezdetben hatalmas hadifogolytáborként működtették, később pedig megsemmisítő táborként funkcionált Birkenau vagy Auschwitz II. néven. Végül a legtöbb fogoly – zsidók, lengyelek, németek és cigányok – az auschwitzi komplexum Birkenau részében került elhelyezésre. Itt voltak a legmegalázóbb és legembertelenebb körülmények – valamint a gázkamrák és a krematóriumok is.
A harmadik részleg, Auschwitz III., Monowitz közelében épült, ez kényszermunkatábor volt, melyet Buna-Monowitznak hívtak. A Buna név az itt lévő Buna szintetikus gumigyár nevéből származik, ez az IG Farben tulajdonában volt, ami a németek legnagyobb vegyi vállalata. A munkások zöme itt és más, német tulajdonú gyárakban is zsidó foglyok voltak. A megerőltető munkától a végsőkig kimerült foglyokat időről időre új foglyokkal pótolták. Az egész auschwitzi komplexum összesen 45 altábort, azaz kényszermunkatábort foglalt magába.
Auschwitzot először Rudolf Höss táborparancsnok irányította és az SS kegyetlen „Halálfej”-es egységei őrizték. A személyzetet számos, olyan kiváltságos fogoly segítette, akiknek jobb ételeket, jobb körülményeket és túlélési lehetőségeket adtak, ha beleegyeztek, hogy betartatják a a tábor kegyetlen szabályait.
Auschwitz I-t és II-t négy méter magas, elektromos szögesdrót kerítés vett körbe, amit gépfegyverrel és puskával felszerelt SS katonák őriztek. Ezen kívül a két tábort őrtornyok láncolatával kerítették be, amelyet majdnem egy kilóméternyi távolságban helyeztek el a kerítésen kívül.
1942 márciusában kezdtek naponta érkezni a zsidó transzportok. Sok esetben egy nap több vonat is érkezett, mindegyik ezer, vagy még több áldozatot hozva a kelet-európai gettókból, valamint Nyugat- és Dél- Európa országaiból. 1942-ben egész évben érkeztek szállítmányok Lengyelországból, Szlovákiából, Hollandiából, Belgiumból, Franciaországból, Jugoszláviából és Terezínből. Zsidók, valamint cigányok 1943-ban is folyamatosan érkeztek a táborba.
1943 márciusában 19 transzport érkezett Thessalonikiből, Görögországból a táborba. Magyar zsidókat 1944-ben szállítottak Auschwitzba, egy időbena lengyel gettókban még megmaradt zsidókkal. 1944. augusztusára 105.168 fogoly volt Auschwitzban és Birkenauban, míg másik 50.000 zsidó fogoly élt a különböző melléktáborokban. A táborlakók száma folyamatosan nőtt a magas halálozási ráta ellenére, amit a megsemmisítés, az éhezés, a kemény munka és a járványok okoztak.
Megérkezve a birkenaui rámpára, a zsidókat tulajdontárgyaik nélkül kirángatták a vasúti kocsikból és arra kényszerítették őket, hogy két sorba álljanak, külön a férfiak és a nők. SS tisztek és a hírhedt Dr. Josef Mengele vezette a szelekciókat, a legtöbb áldozatot egy oldalra küldve, halálra ítélve őket a gázkamrákban. Néhányukat a másik oldalra küldték, őket kényszermunkára rendelték. Azokat, akiket a halálba küldtek, még aznap megölték, és a holtestüket a krematóriumokban elégették. Akiket nem küldtek a gázkamrákba, azokat a „szaunába” vitték, ahol leborotválták a hajukat, a szőrzetüket, csíkos rabruhát osztottak nekik és regisztrálták őket. A regisztrációs számokat a bal karjukra tetoválták. Ezután a legtöbb foglyot Auschwitz I-ben és III-ban, a kisebb táborokban, vagy más koncentrációs táborokba küldték kényszermunkára, ahol a várható túlélési idő csak néhány hónap volt. Azok a rabok, akik karanténba kerültek, átlagosan csak pár hétig maradtak életben.
A foglyok tábori életrendje sokféle kötelezettségből állt. A napi menetrend tartalmazta a hajnali felkelést, a hálóhely rendbetételét, a reggeli sorakozót, az utat a munkába, a kemény munka hosszú óráit, a sorban állást a szánalmas ételért, a visszautat a táborba, a blokk ellenőrzését és az esti sorakozót. A sorakozó alatt a foglyoknak teljesen mozdulatlanul, néma csöndben kellett állni, néha órákig, az időjárástól függetlenül, rendkívül vékony ruhában. Ha bárki elesett vagy megbotlott, azt megölték. A raboknak az összes energiájukat arra kellett összpontosítani, hogy túléljék a mindennapok megpróbáltatásait.
Az auschwitzi komplexum gázkamrái alkották a legnagyobb és leghatékonyabb megsemmisítési módszert, amit a nácik alkalmaztak. Négy kamrát használtak Birkenauban, mindegyik alkalmas volt akár napi 6.000 ember meggyilkolására. Úgy építették őket, hogy zuhanyzóknak nézzenek ki, azért, hogy megtévesszék az áldozatokat. Az újonnan érkezőknek Birkenauban azt mondták, hogy dolgozni küldik őket, de először le kell zuhanyozniuk és fertőtlenítésen kell átesniük. Bevezették őket a zuhanyzószerű kamrákba, ahol gyorsan elgázosították őket a rendkívül mérgező Zyklon B gázzal.
Néhány auschwitzi foglyot, többek között ikreket és törpéket, különféle fájdalmas, (teljesen etikátlan) orvosi kísérletek alanyaiként „használták”. Kíméletlen körülmények között tesztelték ellenálló képességük határát, mint pl. rendkívül melegben vagy hidegben vagy sterilizálták őket.
A szörnyű körülmények ellenére Auschwitzban voltak rabok, akiknek sikerült ellenállniuk a náciknak, voltak szökési kísérletek és fegyveres ellenállás is. 1944. októberében a zsidó Sonderkommando tagjainak, akik a krematóriumban dolgoztak, sikerült megölni néhány SS katonát és felrobbantani egy gázkamrát és egy krematóriumot. A lázadók mindegyike meghalt, de feljegyzéseket hagytak maguk után , amelyek a németek által, Auschwitzban elkövetett szörnyűségek hiteles dokumentációjaként szolgál.
1945 januárján a szovjet katonák eljutottak Auschwitzig. Kétségbeesésükben a nácik visszavonultak és az 58.000 életben maradt foglyok legtöbbjét halálmenetben Németország felé küldték, a legtöbb foglyot útközben megölték. A szovjet hadsereg január 27-én szabadította fel Auschwitzot; a katonák csak 7650, alig élő rabot találtak a táborkoplexum teljes területén. Mindent egybevéve legalább 1,1 millió zsidót gyilkoltak meg ezen a helyen.