Friends  |  Press Room  |  Contact Us

The International School for Holocaust Studies


 

 

 

 

Második rész:

A náci németek céljai és Auschwitz-Birkenau apparátusa a fényképeken keresztül


Az utolsó út: a gázkamrák felé

33. kép, Utolsó útjukon.33. kép, Utolsó útjukon.
34. kép, Zsidó nők és gyerekek a III. sz. krematórium előtt.34. kép, Zsidó nők és gyerekek a III. sz. krematórium előtt.
35. kép, Utolsó útjukon.35. kép, Utolsó útjukon.
36. kép, Utolsó útjukon.36. kép, Utolsó útjukon.
37. kép, Utolsó útjukon.37. kép, Utolsó útjukon.
38. kép, Zsidók a birkenaui kiserdőben a „zuhanyzás” előtt, a krematórium mellett.38. kép, Zsidók a birkenaui kiserdőben a „zuhanyzás” előtt, a krematórium mellett.
39. kép, Zsidók a birkenaui kiserdőben, mielőtt a halálba vezetnék őket, a krematórium mellett.39. kép, Zsidók a birkenaui kiserdőben, mielőtt a halálba vezetnék őket, a krematórium mellett.
40. kép, Anyák és gyermekeik, miközben a birkenaui kiserdőben a halálukra várnak, a krematórium mellett.40. kép, Anyák és gyermekeik, miközben a birkenaui kiserdőben a halálukra várnak, a krematórium mellett.

Feiser Silberman

Egy hosszú, vaspántokkal hermetikusan lezárt ablakot láttunk a hatalmas épület teljes hosszában. Az ablakok mellett végig meztelen emberek álltak, azokból a csoportokból, akiket a tehervagonokból hajtottak ki ütlegelésekkel és kutyákkal…
Ezek a szerencsétlen emberek láthatóan tisztában voltak vele, hogy milyen sors vár rájuk. Kétségbeesetten és szívszorítóan kiabálva hívták Istent és rokonaikat... Miután láttuk, hogy mi történt itt, többé nem kételkedtünk abban, hogy az auschwitzi tábor maga a pokol volt.[1]

Haya Pomeranz

1910-ben született Kresnikben. Majdanekből vitték Auschwitz-Birkenauba, majd onnan Bad-Achenbe és Bergen-Belsenbe.

A gyerekeket elvették édesanyjuktól, mindenki sikoltozott, de az ég nem nyílt meg és Isten nem segített. A felhők kis esőcsepp könnyeket hullattak, de a gyerekek sírásával senki nem törődött. Először a gázkamrákba, majd onnan a krematóriumba vezették őket. A lángok az égig csaptak, de semmi nem történt, mert Isten és az angyalok aludtak.[2]


Miután megvizsgáltuk a képeket és elolvastuk a visszaemlékezéseket, néhány dologra fel kell hívni a figyelmet.

  • Irányadás a tanárnak a válaszokhoz:
    Pedagógiai szempontból beszélgetésekre való témákat adunk meg. A tanárt illető kérdés az, hogy mennyit mondhat el a témáról a nélkül, hogy az a holokauszt „pornográfiájává”, tehát a naturalisztikus részletek, borzalmak céltalan boncolásává válna.
  • Mi a közös a képeken megjelenő személyekben? A náci ideológia alapján minden zsidónak meg kellett halnia. Auschwitzban azonban – mely egyszerre volt munka- és megsemmisítő tábor is – a zsidók egy részét előbb kényszermunkára fogták. Ezeken a képeken látható embereket mind munkára alkalmatlannak ítélték – idős embereket, anyákat kisgyermekeikkel, fiatal gyerekeket. Mi több, a nők voltak azok, akik a következő nemzedéknek életet adhattak volna, így a gyerekekkel együtt ők voltak a jövő szimbólumai.
  • A zsidók legtöbbjének a halálát nem dokumentálták. Nincsenek emlékhelyek vagy sírok, amelyeket fel lehetne keresni, mint amikor valamelyik elhunyt családtagot a zsidó hagyomány szerint eltemetnek. Ebből is megérthetjük annak a munkának a fontosságát, mely a hitközségek emlékbizottságaiban és a Yad Vashem intézetben folyik: megpróbálják az áldozatok és a túlélők neveit összegyűjteni és dokumentálni. Bővebb információ erről a munkáról és a jelenlegi adatbázisról a Yad Vashem intézet honlapján található: www.yadvashem.org.il.

Meir Wieseltier
Szavak[3]

Meir Wieseltier izraeli költő több évvel a holokauszt megtörténte után írta „Milim” (Szavak) című versében:

Két évvel a pusztulás előtt
A „pusztulást” nem „pusztulásnak” hívták
Két évvel a holokauszt előtt
Nem volt még neve.
Hogy hívták a „pusztulást”
Két évvel a pusztulás előtt?
Egy szó valami rosszra, aminek sosem szabad megtörténnie.
Hogy hívták a „holokausztot”
Két évvel a holokauszt előtt?
Hatalmas káoszt jelentett,
Valami irdatlan lárma közepette.

Meir Wieseltier izraeli költő és fordító. 1941-ben született Moszkvában, 1949-ben költözött Izraelbe. Jogot, filozófiát, történelmet tanult, 1995-ben megkapta a Bialik Díjat, majd 2000-ben Izrael Költészeti és Irodalmi Díját.


Miután tanultunk az Auschwitz Albumról és elolvastuk Wieseltier versét, szerinted ki lehet fejezni a holokausztot szavakkal? Mit jelent számodra a „holokauszt” szó az eddig tanultak alapján?

Jákob Lili (Jakab Lenke) és az Auschwitz Album

Jákob Lilit 1945 áprilisában szabadította fel az amerikai hadsereg a Dora-Mitelbau nevű koncentrációs táborban Németország területén. Mikor Lili meghallotta, hogy a tábor felszabadult, ki akart menni, hogy üdvözölje a katonákat, de a kimerültségtől összeesett. Fogolytársai vitték őt be az egyik elhagyott, volt német barakkba. Mikor visszanyerte eszméletét, Lili fázott, így az ágya mellett lévő szekrényben keresni kezdett valamit, ami melegen tarthatná. Ekkor egy fotóalbumot talált, s mikor átnézte, szülőhelyéről, Bilkéről származó embereket és családtagjait ismerte fel a képeken. Lili megőrizte az albumot. (41–42. képek)
Saját falujába 1945 júliusában tért vissza, azt remélve, hogy megtalálja rokonait. De a tág családi körből – szülők, testvérek, nagyszülők, nagynénik, nagybácsik – egyedül ő volt túlélő. Barátai és ismerősei hallottak az album létezéséről, és kérték, hadd nézzék át ők is, hogy láthassák szeretteiket, akiket elveszítettek. Néhányan elkérték azokat a képeket, melyeken családtagjaik voltak láthatóak és Lili nekik adta ezeket; ez a magyarázata annak, miért hiányzik ma néhány az eredeti képek közül.
1980. augusztus 26-án Jeruzsálemben Lili az albumot hivatalosan átadta a Yad Vashem intézetnek (A Holokauszt Mártírjainak és Hőseinek Emlékhatósága). Beszédében elmondta, nagy megkönnyebbülést érez, mert úgy gondolja, az album valóban a zsidó nép tulajdona. „Nagy kő esett le a szívemről, mert tudom, hogy az album látható lesz a Yad Vashem intézet új, állandó kiállításán.” A megható légkörű rendezvény végén Lilit hivatalosan a Yad Vashem éremmel tűntették ki. Két nappal később Lili meghívást kapott, hogy az akkori izraeli miniszterelnökkel, Menachem Beginnel találkozzon, aki maga is látni akarta az albumot. Úton hazafelé az Egyesült Államokba Lili Lengyelországba látogatott, a háború óta először, ahol felkereste az Auschwitz-Birkenau-i emlékmúzeumot.


A képek, amelyeket Jákob Lili először látott meg, amikor 1945 májusában megtalálta az albumot

41. kép, Weiss Naftali Zvi rabbi, Bilke település főrabbija41. kép, Weiss Naftali Zvi rabbi, Bilke település főrabbija
42. kép, Szril és Zélig – Lili öccsei42. kép, Szril és Zélig – Lili öccsei

Összefoglaló kérdések
  • Vitassuk meg az album jelentőségét mind történelmi, mind személyes vonatkozásaiban.
    Irányadás a tanárnak a válaszokhoz:
    Ajánljuk az 1. számú segédanyag használatát a következő pontok hangsúlyozásához:
    Történelmi jelentőség
    a. Egy beérkezett zsidó transzport sorsának egyedülálló dokumentációja, majdnem egészen az utolsó pillanatokig.
    b. Bizonyítékként használták fel később háborús bűnösök pereiben, pl. az 1963-1965 közötti Frankfurt am Main-i perben.
    Személyes jelentőség:
    a. A túlélők számára az album személyes emléket állít elveszített családtagjaiknak, barátaiknak.
    b. Érdemes elgondolkozni az album azon jelentőségén, amely Lilit arra sarkalta, hogy azt mint náci bűnösök elleni terhelő bizonyítékként használja . Azt is meg lehet említeni, hogy Lili milyen fontosságot tulajdonított neki, amikor az albumot 1980-ban a Yad Vashem intézetnek adományozta.
  • Van-e jelentősége annak, hogy az album ma ki van állítva a Yad Vashem intézet múzeumában? Mit gondoltok, Lili miért döntött úgy, hogy átadja az albumot?
  • Meg lehet kérdezni a diákokat: ők hogyan határoznák meg az album mibenlétét?
  • Ez a kérdés segít abban is, hogy a diákok megértsék, miben más Lili albuma saját családi albumaiknál. A bevezető beszélgetésben a diákokat arra kértük, egy pillanatra gondolják át családi albumaik szerepét, milyen eseményeket örökítettek meg bennük, melyek a legjellemzőbb arckifejezések, az Auschwitz Album azonban mindennek a szöges ellentéte. A németek Lili „családi albumának” képeit olyan céllal készítették el, amit pontosan sosem fogunk megismerni, az viszont egyértelmű, hogy a képek a tömeggyilkosság folyamatát mutatják be egy bizonyos szempontból. Éppen ebből adódik, hogy bár konkrét gyilkosság nem jelenik meg egyik felvételen sem, a képen látható embereket mégis mind halálra ítélték. Ez az album Lili „családi albuma”, képek, melyeken az emberek személyes, privát szférához való jogai sérültek, ahogyan egyénekből a németek áldozataivá lettek. Az album személyes, intim képei múzeológiai anyaggá váltak egy történeti kiállításon.

ELŐZŐ



[1] Feiser Silberman, Yad Vashem levéltár, M49E/2948.
[2] Haya Pomeranz, Yad Vashem levéltár, MIE/1385, MIE/1339.
[3] Meir Wieseltier, „Words”. Gabriel Levin angol fordítása. Tel Aviv Review, szerk. Gabriel Moked, 4 (Fall 1989 – Winter 1990), 191. old.