Friends  |  Press Room  |  Contact Us

The International School for Holocaust Studies


 

 

 

 

Második rész:

A náci németek céljai és Auschwitz-Birkenau apparátusa a fényképeken keresztül


A fogollyá (Häftling) válás

19. kép, Zsidó nők a sorakozón Birkenauban19. kép, Zsidó nők a sorakozón Birkenauban
20. kép, Zsidó női rabok a folyamat végén20. kép, Zsidó női rabok a folyamat végén
21. kép, Zsidó férfiak a fogollyá válás folyamatának végén21. kép, Zsidó férfiak a fogollyá válás folyamatának végén
22. kép, Zsidó nők úton, a táboruk felé, már fogolyként22. kép, Zsidó nők úton, a táboruk felé, már fogolyként
23. kép, Férfi zsidó foglyok23. kép, Férfi zsidó foglyok
24. kép, Női zsidó foglyok a női táborban24. kép, Női zsidó foglyok a női táborban
25. kép, Női zsidó foglyok25. kép, Női zsidó foglyok
26. kép, Férfi zsidó foglyok a „Szaunában” történt fertőtlenítés után26. kép, Férfi zsidó foglyok a „Szaunában” történt fertőtlenítés után


Cecilie Klein-Pollack

Itt volt édesanyám és mind a többiek, abban a gázkamrában. Mi egy másik helyen voltunk, ott kellett levetkőznünk és öltöznünk, és mindenünket elvették tőlünk. Betessékeltek bennünket a zuhanyzóba, hogy nekünk ott kell... de amit csináltak, először a forró vizet nyitották ki, úgy, hogy majdnem megégtünk, utána pedig kinyitották a hidegvizet. Amikor kirohantunk mindannyian olyanok voltunk – először megnyírtak minket. [...] Teljesen, tudja, levágták a hajunkat és máshol is megborotváltak minket [...] És adtak – mindnyájunk kapott valami rongyot, hogy felvegyük. [...] Ha valaki 6-os méret volt, lehet, hogy 15-ös méretet kapott, vagy ha valaki 15-öst hordott, fordítva… Amikor felsorakoztunk, meg sem ismertük egymást.[1]

Helena Cytron (Ziporah Tahori)

Azonnal egy helyre vittek bennünket, egy épületbe, ahova ez volt kiírva: „Szauna”, más szóval fürdőház. Órákig álltunk ott sorban, még a saját ruháinkban, hosszú hajjal, mindennel. Megpróbáltunk közel állni egymáshoz, mert mindenfelől voltak ott Szlovákiából, nem csak mi, ezért együtt maradtunk az otthoni barátainkkal, jobban biztonságban éreztük magunkat, ha együtt voltunk. Miután már órákat álltunk ott, láttuk, hogy a ház mögött, a fal mögött, különös alakok jöttek-mentek, úgy gondoltuk, biztosan egy elmegyógyintézet van ott. Biztosan kinyitottak egy ajtót, és mindenféle bolondok szabadultak ki.
Amikor előbukkantunk a másik oldalról, rájöttünk, hogy ezek az őrült emberek mi vagyunk, és minden tekintetben hirtelen állatokká változtunk, hiszen többé fel sem tudtuk ismerni egymást, és abban a pillanatban az emberi mivoltunk szikráját is elveszítettük, csakúgy, mint barátainkat. Bár a legjobb barátnőm mellettem állt, mégsem ismertem fel. Azok után, a fürdő után, meg miután megtisztítottak minket – számokat ütöttek belénk.
Minden értékünket elvették. Kíváncsiak voltuk, vajon milyen ruhákat fogunk kapni. Végül egy zsidó asszony megjelent egy halom ronggyal azért, hogy azokra cserélnünk ruháinkat, amiket elkoboztak tőlünk. Én egy elhasznált fekete szoknyát kaptam és egy legalább annyira kopottas krepp blúzt. Alsóneműt senki nem kapott. A cipő sem illett a két lábunkra. Egy asszony fel sem tudta venni a cipőjét, amit kapott, mert túl szűk volt rá. Odajött egy német és azt kérdezte, miért nincs rajta cipő. Mikor megkapta a választ, úgy belé rúgott néhányszor, hogy az fel sem tudott állni.[2]

Primo Levi

Häftling (fogoly): Megtanultam, hogy én egy Häftling vagyok. A számom 174517; meg lettünk keresztelve, és halálunkig hordozni fogjuk egy tetoválást a bal karunkon.
Mi, olaszok elhatároztuk, hogy minden vasárnap este találkozunk a tábor sarkában, de ezzel azonnal felhagytunk, mivel túl lehangoló volt megszámolni magunkat és minden alkalommal kevesebbet találni, és látni egymás egyre megtörtebb és nyomorúságosabb állapotát. Valamint, olyan fárasztó volt megtenni azt a néhány lépést, ahhoz hogy találkozzunk, emlékezzünk és gondolkozzunk. Jobb volt inkább nem is gondolkodni. [3]

A képek alapos tanulmányozása és a visszaemlékezések elolvasása után a diákok a következő kérdésekre kereshetik a választ:

  • · Fizikálisan mi történt a foglyokkal néhány órával azután, hogy Auschwitz-Birkenauba érkeztek?
    Irányadás a tanárnak a válaszokhoz:
    Nagyon fontos hangsúlyozni itt az események gyorsaságát, hogy milyen hamar fosztották meg az ide érkezőket személyiségüktől, egységesen rabokká téve, megfosztva őket minden emberi méltóságuktól.
  • Nézzük meg a 19. képet. Hogyan írhatnánk le azt a változást, amin Lili és társai keresztülmentek a vagonból való kiszállásuktól a fürdő elhagyásáig?
  • Mi volt ennek a változásnak a jelentősége a náci szemszögből nézve? Az „elembertelenítés” hogyan szolgálta az elkövetők céljait?
  • Hogyan számolnak be a túlélők a nácik és kollaboránsaik bánásmódjáról a táborban?
    Irányadás a tanárnak a válaszokhoz:
    Mindegyik visszaemlékezés kiemeli az erőszakot és a bántalmazást. A nők hangsúlyt tesznek a női mivoltuk megsértésére.
  • Mi történt lelkileg, mentálisan a foglyokkal, nem sokkal a táborba érkezésük után?
    Irányadás a tanárnak a válaszokhoz:
    Úgy emlékeznek vissza, hogy megszűntek emberi lénynek lenni. Levi beszámol arról is, hogy az olasz foglyok először megpróbáltak hetente találkozni. Ezek a találkozók azonban nem tartottak sokáig, mivel minden alkalommal egyre kevesebben jelentek meg, ami túlontúl lehangolta a foglyokat.

Mutassuk meg a diákoknak a 27–32. számú képeket és olvassuk el közösen a következő vallomást a táborparancsnoktól.


Rudolf Höss

„1942-re a Kanada II már nem tudott lépést tartani a holmik szétválogatásával. Annak ellenére, hogy folyamatosan újabb faházakkal és pajtákkal bővítették a területet, a foglyok éjjel-nappal dolgoztak, a foglalkoztatott foglyok száma folyamatosan nőtt és hiába raktak meg naponta több teherautót (gyakran húszat is) a kiválogatott tárgyakkal, a válogatásra váró csomagok hegyei egyre nőttek. Ezért 1942-ben megkezdődött a Kanada II raktár kiépítése a birkenaui II-es épületszektor nyugati oldalában. […]
Miután a minden fő akciót követő csomag szétválogatás folyamata befejeződött, az értéktárgyakat és a pénzt teherautókra pakolták, majd a berlini Gazdasági Igazgatás főhivatalába szállították, onnan pedig a Birodalmi Bankba, ahol egy különleges osztály kifejezetten a zsidók elleni akciók során eltulajdonított áruval foglalkozott.” [4]

    Irányadás a tanárnak a válaszokhoz:
    A fejezet elején az Auschwitz-Birkenauba deportált emberek csomagjainak tartalmát abból a szempontból vizsgáltuk meg, vajon mi játszódhatott le tulajdonosaik gondolataiban. Höss beszámolójából a náci gondolkodást ismerhetjük meg. Mit tettek a nácik ezekkel a tulajdontárgyakkal? Szétválogatták, majd elküldték Németországba, hogy ott újból felhasználják. Az eljárás keretében a nácik minden lehető dolgot hasznosítottak, beleértve az emberi hajat, fogtöméseket, sőt még az áldozatok hamvait is.

Kanada

27. kép, A „Kanada” kommandó női rabjai válogatják a tárgyakat a barakkok előtt.27. kép, A „Kanada” kommandó női rabjai válogatják a tárgyakat a barakkok előtt.
28. kép, A „Kanada” részleg barakkjai nem bizonyultak elégségesnek; személyes vagyontárgyak tömegei lepik el a barakkok közötti helyet.28. kép, A „Kanada” részleg barakkjai nem bizonyultak elégségesnek; személyes vagyontárgyak tömegei lepik el a barakkok közötti helyet.
29. kép, Egy tipikus kép a csomagok és bőröndök végtelennek tűnő áradatáról, melyeket „Kanadában” gyűjtöttek és szortíroztak.29. kép, Egy tipikus kép a csomagok és bőröndök végtelennek tűnő áradatáról, melyeket „Kanadában” gyűjtöttek és szortíroztak.
30. kép, Válogatás a barakkok előtt. Elkobzott javak újabb szállítmánya érkezett egy teherautón.30. kép, Válogatás a barakkok előtt. Elkobzott javak újabb szállítmánya érkezett egy teherautón.
31. kép, A „Kanada kommandó” rabjai a blokkok előtt válogatják szét a teherautók rakományát.31. kép, A „Kanada kommandó” rabjai a blokkok előtt válogatják szét a teherautók rakományát.
32. kép, Az ide hurcolt zsidó emberektől elkobzott ruhadarabok.32. kép, Az ide hurcolt zsidó emberektől elkobzott ruhadarabok.

KÖVETKEZŐ
ELŐZŐ



[1] Az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeuma, Interjú Cecilie Klein-Pollack-kal, 1990. május 7.,RG-50.030*0107 .
[2] Helena Cytron, Yad Vashem levéltár, O3/6766, VT185.
[3] Primo Levi, If This Is A Man? (New York: Orion Press, 1958), 22., 34. old.
[4] Rudolf Höss, Commandant of Auschwitz – The Authentic Confession of a Mass Murderer, (London: Pan Books, 1961), 219–220. old.